Nem hittem volna, hogy ez ennyire elfáraszt majd... Azt hittem van hozzá erőm, de nem véletlenül nem alszok rendesen és nyugodtan napok óta. Folyamatosan kattog az agyam, és nem arról van szó, hogy nem látom a szemem előtt a fényt, a kiutat, a végét, ami után csak napsütés, koccintás pezsgővel, meg rövid, csini ruhák és sok nevetés van. Látom ezt mind, kicsit érzem, és nagyon várom a megkönnyebbülést, hogy végre túl legyek rajta, de most...
...de most nem kapok levegőt, úgy érzem pihennem kell. Fáradt vagyok. Fárasztó dolog erősnek lenni. Mutatni, hogy jól vagyok, bírom, csinálom, jól érzem magam, megvannak a céljaim, senki nem törhet le, mosolyogva és határozottan veszem az akadályokat. Úgy csinálni, mintha nem is hiányoznál annyira. Ja persze.
Egy hét kőkemény határozottság után jelentem elfáradtam és nem vágyok másra, csak hogy 1-2 napra elbújhassak a világ elől a karodban, a biztonságban. Csak egy kicsit. Hogy feltölthessük az elemeket újra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése