n.i.=nem indul...

El se akartam hinni, amikor megláttam a képzés mellett az n.i.-t, pedig igazából lehetett (volna) számítani rá. Se a sajtótechnikus, de a tv-műsorgyártó szakasszisztens nem olyan felkapott szakok... a harmadik meg (kommédia levelezős pécs) esélytelen volt a 421-es ponthatárral.
Aztán jött a "homlokon csaplak egy nagy büdös hallal", Pécsen indul sajtótechnikus képzés, államilag támogatott, 306 pont a ponthatár (ami az én 360 pontommal simaliba lett volna)... most ez februárban vagy nagyon elkerülte a figyelmemet, hogy Pécsen is indítják államilag támogatottan, vagy csak ilyen ötletük támadt hirtelen. Nem hiszem, hogy figyelmen kívül hagytam volna, mert akkor biztos, hogy Pécsre adom be a jelentkezést és nem Dunaújvárosba, ahol baromira nem ismerek senkit és semmit. Pótfelvételi meg csak költségtérítéseseknek van...

Az elkövetkezendő napokban még tájékozódok a pótfelvételiről, OKJ-s képzésekről és egyéb lehetőségekről. Hétvégén hazajön bátyuskám és elmondja, hogy miért nincs értelme iskolába járni, helyette inkább menni kell az orrom után, és még az is lehet, hogy rábeszél valami jó dologra :) Legvégül, ha nem marad más, megyek Renihez Angliába és ő lesz az új élettársam <3 :)
De azért jövőre mindenképp szeretném megpróbálni újra a sulit, mert úgy felspanoltam magam pár hónap alatt, hogy semmiképpen nem szeretném, ha kimaradna az életemből az egyetem/főiskola.

Egy álom összeomolhat a felismerés pillanatában, de az alapok itt vannak bennem, amire továbbra is lehet építeni. Ez most nem jött össze, de valószínűleg nem véletlenül. Az élet most másfelé terel, és azt hiszem ezt jól is teszi - előre hálás vagyok azokért a dolgokért amik rám várnak, még akkor is, ha baromi nehéz lesz. Van egy célom, amit tűzön-vízen át is el fogok érni, és minden rossz dolog ami addig történni fog velem, csak tovább épít és erősít majd.
Nem hittem volna, hogy egy kudarc ekkora erővel képes feltölteni... :)

Na csókacsalád