2012. július 30., hétfő

Hova tovább, haa?

Azon már túltettem magam, hogy nem vettek fel sehová, úgyhogy emiatt már nem kesergek, kihevertem a szakítást :D Viszont sokkal inkább az foglalja le a gondolataimat, hogy mi a francot csináljak a továbbiakban. Eddig Angliára voltam nagyon ráállva, már olyanokon gondolkoztam, hogy majd viszek egy karácsonyi égősort itthonról az albérletbe, hogy legyen hangulatvilágítás... meg, hogy bőröndöt kell venni, olyan cipőt ami nem ázik be, összecsúsztathatós esernyőt, USB-s átalakítót, elemet a régi fényképezőbe...
Aztán apa tegnap talált nekem ingyenes FSZ képzéseket a Magyar Üzletemberképző SZKI jóvoltából. Van olyan ami Pécsen, van olyan ami Kaposváron indul, és az egyetlen amiben különbözik attól amire mentem volna, hogy ezt nem egyetem/főiskola indítja, hanem középiskolákban van a képzés meg a kolesz is. És ettől nekem valahogy olyan érzésem támad, hogy beérném kevesebbel? Pedig valószínűleg külön lennénk a középiskolásoktól, de akkor is... itt jön be a képbe a csalódottság, hogy én gólyatábort akartam meg főiskolát. Talán itthon kéne maradni és elfogadni azt ami van, mert így abban az ütemben nőhetnék fel, amire számítottam és amit vártam is.
Mégis úgy érzem, hogy nincs maradásom...talán túlságosan beleéltem magam az elmúlt pár napban, hogy valamikor ősszel majd repülőre ülök és elindulok a nagyvilágba. Tudom, hogy nem lenne kint tündérmese, Reni eleget mesélt már róla ahhoz, hogy ne dédelgessek rózsaszín álmokat (bár lényegesen könnyebb lenne nekem is és neki is, ha ott lennénk egymásnak), mégis úgy érzem, hogy mennem kell, itt nem maradhatok, túlságosan sokan bántottak meg és okoztak fájdalmat.
Néma vallomások sora az élet...

Igen, kedves olvasók, itt kezdődnek a gondok, amikor az ember elkezd gondolkozni :D Mindenesetre jól esett leírni ami bennem van jelenleg = baromi nagy tanácstalanság és zavarodottság. De hamarosan családegyesítés, tartunk egy kupaktanácsot és hátha okosabb leszek... :)
Jövök még egy rakat tanyás állatos képpel, amit Maya remélhetőleg felrakott már a gépére... és a 30DPCH-et is lehet, hogy befejezem. Ha lesz kedvem. Addig is csókacsalád ;)

Nincsenek megjegyzések: