Jó érzés kedvesnek lenni az emberekkel, én sem tudtam, hogy ennyire kedves tudok lenni (bár néha még félek attól, hogy mi van ha azt hiszik gyilkos-tekintetem van, pedig igazából nem is, csak nézek normálisan).
Aztán ott van az is, hogy mintha valahogy úgy lenne kitalálva az ember (vagy csak én), hogy a sok mosolygást egy kis sírással kell kompenzálnia este. Mert nincs semmi bajom, a kedvem is jó a fáradtság ellenére, de egyszerűen a napi feszültség könnyekben oldódik. Figyelmeztettem is Rolit, hogy ez csak egy mellékhatás, semmi komoly.
Na de úgy összesítve, minden rendben, kék ég napfény bárányfelhők tavaszi szellő. Boldog vagyok. :)
Aktuális kedvencacsapbólisezfolyik:








Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése