aszondom PUNNANY, aszondod MASSIF, koncertélmények

Na már pont ott tartottam, hogy írom, hogy nincs nagyon miről mesélnem, mert eléggé lelassult az élet (mert amúgy le is lassult), de aztán gondoltam csak írok pár értelmesebb sort is, mert kezdem unni a saját blogomat.
A koncertezésbe legelőször őőő... hát úgy igazán, idén nyáron kóstoltam bele, mert bár ott voltam az orfűi EFOTT-on még (mikor is?) 2010-ben, kemény 3 napot, valahogy nem kapott el a gépszíj. Talán nem vagyok igazi fesztivál arc, pedig próbáltam az lenni. Bár ezután az EFOTT után fel is adtam, egyszerűen szar volt és kész, a legmélyebb nyomot az hagyta bennem, hogy folyamatosan hegyet kellett mászni és iszonyú kényelmetlen volt a sátorban aludni.
Idén nyáron a Halászléfőző Fesztivál jóvoltából volt Baján Kowalsky meg a Vega és Ocho Macho is, mindkét zenekartól csak 1-2 számot ismertem, de ehhez képest ooolyan jót buliztunk a lányokkal, hogy ihajj.     Azt hiszem ott lettem szerelmes a koncertezésbe. Aki megtalál a tömegben, láthatja, hogy mennyire átszellemülten koncentráltam, hogy mi történik a színpadon.

Aztán jött Baja újdonsága, az I. Bajai Sziget Kavalkád, olyan híres-neves fellépőkkel, mint az Alma együttes, Bestiák, Romantic, Dolly Roll meg satöbbi satöbbi. (Igazából nem is értem, hogy melyik korosztályt próbálták legfőképpen megcélozni... nem tudom, hogy végül mekkora sikere volt a rendezvénynek.) Viszont akadt egy gyöngyszem is, a Punnany Massif nevű zenekar, akinek az Élvezd c. számát ekkor már a fél ország dúdolta. Én sose voltam semminek és senkinek a fanatikus rajongója, a Punnanyé se lettem, csak egy kicsit. Van tőlük aláírásom juuuj! De az is csak azért, mert a lányok odarángattak a koncert után... magamtól tuti nem mentem volna oda, csak hát van az az érzés, hogy "úristenhíresemberésráadásuljóképűÚÚÚ". Fiúknál ez nem tudom hogyan működik, de én ezt éreztem, na. Ja, de izé. Szóval bár a rendezvény elég felejthető volt, azért úgy éreztük a lányokkal, hogy Punnanyra csak megéri megvenni azt a napijegyet. Megérte, imádtam, úgy pattogtam egész végig, mint aki gumibogyószörpöt ivott. Aztán amikor már eloszlott a tömeg, kicsit élveztem, amikor rám tört a lámpaláz és csináltunk közös képet. Így már igazán menőnek érzem magam.

Azért a srác arckifejezése befigyel a háttérben. :)
Miután a nyáron kitomboltam magam ezen a 3 fergeteges koncerten (plusz egy laza Csík zenekar Szekszárdon), következett egy kisebb szünet. Időközben megismerkedtem a Szerelmetespárommal, és elhatároztuk, hogy amint lehet, elmegyünk egy Punnanyra együtt. Azt máig nagyon bánom, hogy a szeptember végi pécsi atomkoncertre nem sikerült eljutni, de viszont év végén duplán bepótoltuk. Voltunk Akusztikon is, meg sima koncerten is, de ezt már többször is említettem.
Az akusztikot végig ültük, lehet, hogy egy kicsit jobb lett volna a tömeggel ringatózni, de akkor még nem tudtuk, hogy mit fog adni... Én amúgy személy szerint azt éreztem, hogy az ilyen estéken még inkább szerelmes leszek az Életbe. Az egészbe, mert adja magát az érzés. Imádtam.

A második napot már a tömegből ugráltuk és izzadtuk és énekeltük és élveztük végig. Nekem egy kicsit hiányzott a szabad levegő, a nyáresti érzés, de ezt leszámítva ez az este is nagyon jó volt! :) Nyáron mindenképpen megyünk, megint, a lányokkal, juj de jó lesz! :D

És 'csak' ennyire voltunk jókedvűek :)

Rég volt már, hogy ennyit rizsáztam, de jól esett.
Még kaptok pár kutyasétáltatós képet, aztán lassan elteszem magam holnapra :) Csókacsalád