Zsófi szeret

Ülök itt és azon agyalok, hogy hogyan kezdjem el.
De most tényleg, hogyan? Amikor nem jönnek a szavak amiknek jönniük kéne. Lehet, hogy ez amolyan boldog-időszak, amikor az ember lánya inkább átéli a mindenséget ahelyett, hogy megpróbálná szavakba önteni.
Olyan érzéseket tapasztalok mostanában, amiket ezelőtt még soha. Pontosabban két ilyen érzést, az egyik az pont az amiről hallottam meséket, de nem hittem, hogy létezik. Magyarázatot nem találok rá, csak érzem a zsigereimben, ösztönösen. De erről nem beszélhetek, ,,mert különben meg kéne öljelek" :)

Marci
A legszebb dolog úgy szeretni valakit, hogy az első pillanattól kezdve szereted. Amint tudod, hogy létezik. Szerettem én már sokféleképpen: volt közte első nagy szerelem, meg az a fajta amikor tudod, hogy egyszer úgyis vége lesz. Szeretem az Anyukámat, ahogy az Anyákat szokás szeretni, mintha egy képzeletbeli köldökzsinór még mindig összekötne. Szeretem Apát, mert nála jobb embert nem ismerek, és Apa mindig megvéd, Apa bölcs. Szeretem a testvéreimet, mind a négyet külön-külön, meg ötünket is együtt, mert mi vagyunk a legjobb csapat és büszke vagyok mindegyikőjükre. Szeretem a nagyszüleimet, mert belőlük lettünk, nekik csak hálás lehetek. Szeretem az új családtagokat, sógoromat, mert boldoggá teszi a nővéremet és már most tökéletes apa. Szeretem a régi és az új barátokat, mert minden megvan bennük ami baráttá teszi őket: együtt nevetünk, együtt sírunk, aztán néha seggbe rúgjuk a másikat.
De így én még soha senkit nem szerettem, ahogy ezt a kis manócskát most. Mi nem találkoztunk az utcán véletlenül, nem olvasom a facebook profilját, nem jött szembe a suliban a folyosón, nem mutattak be neki, nem kezdtünk beszélgetni. A szeretetem iránta nem szép lassan kialakult, hanem csak úgy lett, amint megláttam az első ultrahangos képet róla. Gondolom hasonló, csak sokkal erősebb érzés lehet anyának lenni...

 Ránézek és nem számít semmi, ami rossz a világban...

Szavakból mára ennyi jutott. A képek hétfőn, nővéreméknél készültek :)

,,Szeress nagyon, hogyan, tudod Te jól azt,
Mint Nap havat, amit magába olvaszt."