Ezernyi dolog van még amiről írnék most. De megakadályoz ebben pár dolog, például, hogy holnap délelőtt 10-re megyünk be suliba megnézni az érettségiket (délután jövök is az eredményekkel), úgyhogy fel kell kelnem időben. Már elég késő van.
De most muszáj lesz.
Kevés olyan érzés van, ami azzal vetekszik, amikor ráteszem a tenyerem a kerekedő pocakra és érzem, ahogy a lakója mocorog. Kicsit el is érzékenyülök még így rágondolva is. Még ha csak nagynéni leszek is, furcsa érezni azt a békét és nyugalmat amit azóta érzek, hogy megtudtam, hogy jön. Ebben az esetben kifejezetten igaz, hogy nem csak a végeredmény, hanem az oda vezető út is fontos, sőt legalább olyan jó.
Emlékszem, hogy jópár éve azt álmodtam, hogy babát várok, simogattam a nagy hasamat és rúgott egyet - aztán felébredtem, a kezem a hasamon volt, és még éreztem az érintést. Az az álom olyan hatással volt rám, hogy utána vagy 3 napig felhőtlenül boldognak éreztem magam. És most is, boldog vagyok :)
De jöjjenek a képek, későre jár:
 |
| Sajnos kevés látszik belőle, de nagyon szép lett - ez még csak a félkész állapot. Itt egy link Gábor munkáihoz. |
 |
| Eső után |
 |
| Elképesztő... |
 |
| A reggeli üzenet :) |
 |
| Szülinapi ajándék - letehetetlen, már a 177. oldalon tartok pedig ma este kezdtem olvasni. Izgalmas, magával ragadó történet, bár az ijesztő képeket én kihagytam volna. Alapból a borítón a kislány... te jó ég, nem fogok tudni aludni :D |
 |
| Ajándék medál :) |
 |
| Nincsenek szavak |
 |
| Anya-féle vidító szendvicsek :D |
Irány az ágy, jóccakát, csókacsalád! :)
2 megjegyzés:
ÓÓÓÓúristen, de jól néz ki az a haboscucc. Meg a tészta is.
*ismeretlenül nyálat csorgat más blogjában*
:D csak nyugodtan :) nekem nem vagy ismeretlen, a blogolos blogodat is olvasom már jó ideje, meg a másikat is :))
Megjegyzés küldése