Mi nyomja a szívem - Menjetek szavazni!

Napok óta gyülekeznek a gondolatok a fejemben, amiket mindenképpen szeretnék megosztani a nagyközönséggel. Mára a módját is kitaláltam, ez a blog megfelelő hely lesz neki: így megvédhetem a témától a Facebookos struccokat, akik inkább a homokba kívánják dugni szép fejüket.
Rövid leszek.
Gombócot csinál a torkomba ez az ország, a kampány, a helyzet, a köpködés, a mocskolódás, és a mérhetetlen emberi butaság ami az egészet körülveszi. Nekem van egy elképzelésem arról, hogy hogyan szeretnék élni:

• Szeretném, ha körülvennének a szeretteim, ha a két testvéremet nem csak évi 2-3 (vagy kevesebb) alkalommal látnám, amikor van pénzük hazautazni külföldről. Mert nekem nincs pénzem kimenni hozzájuk. Persze ők szimplán kalandvágyból élnek kint...
• Ha már itt tartunk: Szeretnék itt élni, ebben a gyönyörű országban, ahova születtem, aminek nyelvét beszélem.
• Szeretnék munkát, amiből kényelmesen megélhetek majd. Munkahelyet, ahol annak ellenére alkalmaznak, hogy nő vagyok és egyszer majd családot szeretnék alapítani. 
• Szeretném, ha bármelyik családtagom kórházi ápolásra szorul, tisztességes ellátást kapjon, kedves, türelmes, elhivatott szakemberektől, nem pedig olyan alacsony fizetésű dolgozóktól, akiket elkeserít az életük és ez kihat a munkájukra. 
• Szeretném, ha a leendő gyermekeimet nem bólogató bábukká nevelnék az iskolákban, hanem gondolkodni, élni, alkotni tanítanák őket. Ha a képességeiket nem elnyomnák és korlátok közé szorítanák, hanem kiteljesítenék és támogatnák.
• Szeretném, ha az emberek, akik körülvesznek, akik ebben az országban élnek, ne gyűlölködve tekintenének azokra, akik szerintük nem tartoznak bele a normális fogalmába.

Nem szeretnék félni.
Eddig a homokba dugtam a fejem én is és elfordultam attól a "gyűlöletes" témától, hogy politika. Ezt nem tehetem meg többé, mert ebben az országban élek, és lehet, hogy most mindenem megvan amire csak vágyhatok (én ezt nem pénzben mérem), de szeretném, ha majd a gyerekeimnek is meglegyen. Szeretném, ha annak a két idős néninek sem kéne többet kéregetnie, akik ma odajöttek hozzám az utcán... egyikük gyógyszerre kért, másikuktól a rokkant-nyugdíját (és egyéb támogatásait) vonták meg és ezért került az utcára.
Nem tehetem meg, hogy megvonom a vállam, hogy engem ez az egész nem érdekel, nem érint, úgyis az összes hazudik, lop, csal, úgysem változik semmi a következőnégyévben sem. Ha egy icipicit hozzátehetek a változáshoz, akkor igenis behúzom valahová az x-et és nem maradok otthon várva a számba a sült galambot.
Gondolkodjatok, kérlek. Mert hiába a sok panaszkodás és szidalmazás, ha aztán nem tesztek semmit.

Köszönöm annak, aki végigolvasta.