Megint egy újabb fejezet?

Beza! Véget érni látszik az elmúlt pár hétben rám telepedett rossz kedv és nyűgösség, már látom a fényt az alagút végén (nagyon is!). Az új munka egyre biztosabbnak látszik, de azért még mindig nem árulom el! De végre foglalkozhatok emberekkel és a kreativitásomat is kiélhetem, bár ehhez még tanulni kell jóóó sokat, mert közel van az a január! :)
A héten már alig dolgozom, csütörtök-pénteken egyáltalán nem, szerda lesz az utolsó napom ott... remélem Juditot sikerül beszervezni a helyemre :) Nagyon jó lenne.
Őizé. Erre a pár napra annyi dolog jutott, hogy életemben először le kellett írnom, mielőtt elfelejtek valamit vagy valakit. Szerdán jön haza Bajára Csilla, meg Roli is, végre megismerik egymást. :) Csütörtökön pedig Rolival átmegyünk Pécsre, addigra összeírom szépen az ajándéklistát, és remélem sikerül is mindent beszereznem, elintéznem még a hétvége előtt.
Ja, tegnap megkaptam a múlt hétvégi képeket, gyönyörű vagyok mindegyiken, de most nem is az én fejem a lényeg :D

És akkor csend lett. Aztán semmissé vált minden rossz, kellemetlen érzés: szív megdobban, torok elszorul, arcra boldog mosoly. A színek visszatérnek, igen, a szürke télbe is. Minden sokkal intenzívebb, mintha újra szabad lennék - és így még jobban tudok szeretni. Ha szabad vagyok, ha nem nyomják a vállamat a gondok, ha rendben van a lelkem. Most rendben van, csak egy kicsi súly nyomja a szívem, de ez "csak" afféle ,,Ő nincs velem"-érzés. 
Azért valamit még mindig keresek, mert éreztem pénteken miközben hallgattam a gitárt meg a hegedűt, hogy hiányoznak a verseim, azok, amik még meg sem születtek. De már érnek talán... :)