Nyárösszegző

Azt hiszem ez a nyár hozta az eddigi legtöbb változást az életembe, pont ezért volt életem egyik legjobb nyara. De nálam a legjobb nyár nem azt takarja, hogy minden hétvégén erősen illuminált állapotba kerültem és őrültségeket csináltam. :) Egyszerűen csak megvolt az íze. Volt hideg, volt meleg, volt nehéz, volt könnyű, volt fájó, volt boldog. Van ami elmúlt, van ami elkezdődött... és van ami még mindig tart. :)

Ha jól belegondolok, az egész akkor kezdődött, amikor megnyitottam ezt a drágalátos blogot és végre felrugdostam magam az üldögélésből és hümmögésből. Szem kinyit, lélek egy kicsit megerőszakol, arcra pofon, szemekben könnyek, könnyeket letöröl, semmibe bámul, magába néz, szívfájdalom, ölelés, megnyugvás, arcra mosoly, szív kitár, és végre ragyogni kezd... :)

Elballagtam, leérettségiztem. Tényleg nem olyan nagy dolog, mint ahogy azt gondoltuk előtte. Rengeteg az emlék 5 év alatt és igenis hiányozni fognak a kis hülye osztálytársaim :)

Lezártam az életem egy másik szakaszát is, több, mint két és fél évig tartott és sokat harcoltunk együtt, de én csak a jóra fogok emlékezni, mert rengeteget adtam és rengeteget kaptam. :)
Utána kellett egy nagy levegőt venni, hagytam időt az egyedüllétre, a fájdalomra. Kicsi volt a lelkem és meztelen.

 Nade! A nyár egyik legjobb estéi a koncertek voltak, Ocho Macho, Kowalsky, Punnany, végre felszabadulhattam kicsit... és nagyon jól éreztem magam a lányokkal :)

Nem vagyok benne biztos, hogy időrendben haladok, de ez most annyira nem lényeges. Kiderült, hogy nem indultak a hőn áhított képzések, ezért idén nem veszek részt a felsőoktatásban. Egy kicsi elképzelt világ omlott bennem össze, de szerencsére gyorsan kirántottam a tüskét és elkezdtem újratervezni a jövőt...
...ami olyan jól sikerült, hogy 2. hete dolgozok és szeretem is :) Most gyűjtögetek, aztán majd meglátjuk hogyan tovább. Hosszú az út, Anglia messze van, a pénz meg kevés...

Azt hiszem elég sokat változtam röpke pár hét alatt. Például már jobban szeretem a sárgadinnyét, mint eddig, sőt! a kovászos uborkát is megeszem, amit eddig ki nem állhattam... íme a bizonyíték rá, hogy öregszem.

Vége a nyárnak. De már képes vagyok meglátni a szépet az Őszben is. Főleg, hogy megvannak már a közelebbi tervek, majd Pécsen Rolival egy kis Punnany Massif megint, mert már hiányzik augusztus eleje óta :D Aztán unokaöcskös is megérkezik lassan, már most kimondhatatlanul boldog vagyok miatta! :)

Kedves Élet, jelentem, készen állok!